Ha logikusnak találod a Most akkor mezítlábas, vagy cipő? posztban írottakat, de akárhányszor próbáltál a lábadra lapos talpú cipőt – például a most olyan divatos balerinát -, nem érezted kényelmesnek, annak több oka is lehet.
A hagyományos cipők szűk orra nem engedi, hogy a lábujjaid szabadon szétterüljenek, ezért a tested természetes egyensúlya megbillen, és minden izmod, inad, szalagod és ízületed kompenzál vagy alulműködik, hogy egy állandó kibillent állapotot fenntartson. Ez egy természetellenes és rendkívül fárasztó helyzet, mely hosszú távon mindenféle külső kompenzációt fog megkívánni, például alátámasztást. Sajnos minden újabb beavatkozás a természetes funkcionálás rendjébe idővel további, még erőteljesebb beavatkozásokat tehet szükségessé, ami könnyen ördögi körré válhat.
Ha a cipőtalp nem elég vékony és rugalmas, akkor a talpad elveszíti a talajérzetet, azt a gazdag információforrást, melyre a láb a megfelelő működést alapítja. Ráadásul, ha befelé áll a nagylábujjad, akkor nem tudsz minden lépésnél gördíteni, majd ezzel az ujjaddal eltolni magad a talajtól, ahogy kellene.
Tehát hiába lapos a cipő talpa, ez önmagában nem teszi lehetővé a természetes, kényelmes használatot.
Ám ha kipróbálnál egy olyan lapos talpú cipőt, mely minden más mezítlábas kritériumnak is megfelel, megadva a lábnak a mezítlábas járás csaknem teljes kényelmét és szabadságát, lehet, hogy egészen másképp éreznéd magad benne! Lehet, hogy a lábad reakciója nem a lapos talpnak szól, hanem a többi korlátozó, természetellenes megoldásnak. Csak akkor tudod meg, ha kipróbálod! 🙂
Az emberi test (és psziché) rendkívüli alkalmazkodó képessége következtében minden porcikánk megtanul együtt élni azokkal a sztenderdekkel, melyekbe kiskorunktól fogva belenövünk. A cipősarok miatt folyamatos „lejtmenetben” működő lábunkban például megrövidül a vádliizom, akár több cm-rel is. A csípő előrebillen, a hát meggörbül, az előredőlést azáltal akadályozzuk meg, hogy „S” formát vesz fel a gerincünk. Mi idekint nem vagyunk ennek tudatában, de odabent ez a rendkívül intelligens kis gépezet magától megoldja, hogy ne essünk orra, hogy tudjunk lépni és futni és ugrani, kerül, amibe kerül, hiszen a túlélés az elsődleges cél.
Minél tovább áll fenn a természetellenes állapot, annál jobban megszokja a tested, és a visszaállás nem feltétlenül megy végbe egyik pillanatról a másikra. Lehet, hogy nem elég megnyomni a „reset” gombot. Előfordulat, hogy csak lassan és fokozatosan tudod visszaszoktatni a tested az eredeti működési módjába, és akár az is, hogy neked valamiért nem megoldás már a természetes állapothoz való visszatérés. Ahogy nincs két egyforma test, nincs két egyforma átállás sem – mindenkinek magának kell figyelnie a testét, hogy mikor miből mennyi esik jól neki. És ahogy általában semmit, ezt sem érdemes erőltetni, mert az akár sérüléshez is vezethet.
Kompromisszumos megoldásként (akár az átszoktatás idejére, akár hosszú távon) szóba jöhet a meztecipő talpbetéttel, igény szerint. Vannak gyártók, akiktől különböző talpvastagsággal rendelhetsz cipőt, pl. a The Drifter Leather, akiknél 4 vagy 6 mm-es vastagsággal kérheted a talpat, és 1 mm-es párnázással vagy anélkül; vagy az Ahinsashoes, akiknél minden cipő talpa vékony, de vagy 2 mm-es puha talpbetéttel, vagy az ún. komfort (comfort) talpbetéttel szállítják, melynek a sarka alatt 4 mm-es párnázás van.