Menü Bezárás

Hogy kerül a cipő az asztalra

avagy miért született ez a blog

szűk modern cipő és széles barefoot cipő összehasonlítása

Neked a lábad cipő alakú, vagy a cipőd láb alakú?

A mezítlábas (angolul barefoot) cipők csodát műveltek a lábammal, ezért nagyon szeretném, ha mindenki tudna róluk – és hosszú távon azt is, hogy bármely cipőboltba belépve széles választékot találjunk belőlük! 🙂

Szeretném, ha tudatosulna bennünk, hogy a hagyományos cipőkkel járó kényelmetlenség és természetellenesség egyáltalán nem szükséges kelléke az életünknek, hogy létezik szabadabb, természetesebb, egészségesebb megoldás! Nem kell, hogy este megkönnyebbülés legyen kibújni a cipődből…

A hagyományos cipők sosem működtek jól nekem

Valójában mindig is voltak gondjaim a lábbelikkel, csak azelőtt azt hittem, velem van a baj. Túlérzékenynek, kényesnek tartottam magam, pedig a testem csupán kitartó volt: küldte a jelzéseket arról, hogy mi nem jó neki, min kellene változtatnom. És nem adta fel. (Azt hiszem egyébként, kb. minden betegségünk ilyesmi okokra vezethető vissza, ha úgy igazán a dolog mélyére nézünk…)

Tini koromban egy számmal nagyobb cipőkben jártam, a magassarkút sosem bírtam elviselni, és nem tudom, hogy lehet sikeresen betörni egy csukát – valahányszor bepróbálkoztam, végül ők törtek be engem, úgyhogy hamar megtanultam, hogy ami nem jó mindjárt a boltban, az felejtős.

És jött a plantar fasciitis (talpi bőnyegyulladás)

45 évesen kezdtem el futni, és akkortájt kezdtem egy újfajta táncba is, amelyhez szűkebb orrú cipőket lehetett csak kapni. Azelőtt bocskorban vagy mezítláb roptam a balkán népi táncokat, akkoriban semmi baja sem volt a lábamnak. Először a bokám kezdett fájni, majd néhány év után krónikus talpi bőnyegyulladásom alakult ki – és egyszer csak azon vettem észre magam, hogy nemhogy futni meg táncolni nem tudok, de már lábra állni is alig, pedig már a talpamhoz igazított betétekkel próbáltam járhatóvá tenni a gondosan megválasztott „kényelmi” lábbeliket. Ez volt a drámai csúcspont a történetben, ami sajnos eltartott jó három évig…

Igaz, nem reagáltam rögtön, amikor jelentkezett a fájdalom. Azt hittem, csak a bokám “vacakol”, és majd elmúlik. Nem hallgattam a testemre, inkább próbáltam kiagyalni valamiféle megoldásokat, és igen, nem mentem el orvoshoz, mert sok rossz tapasztalat ért már életemben, és a bizalmam megroggyant… mígnem végül rákényszerültem.

Csakhogy az orvosok nem segítettek rajtam, sem az állami ellátásban, sem a fizetősben. A drága kezelések sem. A manuálterápia igen, de az is csak rövid távon – és én lassacskán kezdtem teljesen kétségbeesni.

Hogy találkoztam a barefoot cipőkkel

Egy szép napon a szemem elé került egy cikk a barefoot cipőkről. A leírás azonnali aha-élményt okozott, és nemsokára – a párizsi Commepiedsnus meztecipő üzletnek köszönhetően – egy Merrell Vapor Glove 4 tornacipő boldog tulajdonosának mondhattam magam. Hihetetlen élmény volt! Puha, pillekönnyű és rugalmas – akárha rajtam sem lett volna. Az azonnali megkönnyebbülés miatt szinte egyik pillanatról a másikra váltottam át a hagyományos cipőkről. Időközben azonban megtudtam, hogy ezt megfontoltan és fokozatosan ajánlott megtenni (erről részletesebben itt írok).

Hogy hatottak a lábamra a barefoot cipők

Barefoot cipőben sokkal jobban érezte magát a lábam, ezért egyre ritkábban vettem fel hagyományos cipőt, és egyre inkább csak a Merrellt használtam. Nemsokára vettem egy Xero Z-Trail mezítlábas szandált is, ami szintén szuperül bevált, még hegyet is másztam benne (a Mecseknél magasabbra ne gondolj!). Októbertől áprilisig pedig a Groundies Toronto csizmámban éltem – jártam benne esküvőn és túrán egyaránt. 

A lábam saját magától visszatalált a természetes egyensúlyába, egyszerűen attól, hogy többé nem befolyásolta a cipőm más irányba. Hamarosan teljesen abbahagytam a talpbetétek viselését, és 4 hónap elteltével a többéves krónikus lábfájásom is elmúlt. Míg korábban a legfinomabb boka- vagy talpnyomásra is elviselhetetlen fájdalmat éreztem, végre zavartalan jóérzéssel tudtam átengedni magam az kifejezetten erős masszázsnak is.

Mára már Skinners zoknicipőm is van, ami annyira mezítlábas, hogy murván járva minden egyes kavicsot jól érzékelek benne – fájdalmat viszont nem érzek. Zseniális élmény! Nemrég megtartották az első poszt-covid balkáni táncházat, és én 1.5 órát táncoltam, fájdalmas következmények nélkül. Még nem vagyok a régi, még tanulom jól használni a lábam, és vigyázok a terheléssel. De már nem fenyeget az a veszély, hogy meg kelljen fogadnom a neves professzor tanácsát, aki először megvizsgált: ne táncoljak és ne fussak többé ebben az életben…

És ezt a barefoot cipőknek köszönhetem.

Arról, hogy tulajdonképpen mit is takar a „barefoot / mezítlábas cipő” vagy „meztecipő” kifejezés, itt olvashatsz.

A blogról

Míg nálunk ez még nagyon új, Amerikában, Angliában, Skandináviában, de hozzánk sokkal közelebb: Németországban, Csehországban és Szlovákiában is népszerű ez a cipőfajta, és már rengeteg stílusban, méretben és formában elérhető.

Ezt a blogot szabad időmben írom lelkesedésből, azért, hogy itthon is minél több emberhez eljussanak ezek az egyelőre alig ismert információk. Folyamatosan töltöm fel az információt olyan praktikus részletekről, mint pl. a méretezés, lábformák, gyártók, vásárlási tanácsok stb. Böngéssz kedvedre!

Facebook oldalamon , Youtube csatornámon  és Instagram fiókomban is hasznos tudnivalókat, érdekességeket találhatsz.

Ha kérdésed, megjegyzésed, kiegészítenivalód van, kérlek, írj! Légy türelemmel, válaszolni fogok, amint az időm engedi.

Köszönöm az érdeklődést, köszönöm, ha olvasol! Kívánom, hogy megtaláld a számodra legkényelmesebb és legegészségesebb cipőket. Jó utat! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.