Menü Bezárás

A szépségért meg kell szenvedni?

„Szilárd és megkérdőjelezhetetlen bizonyíték van arra, hogy a normál kereskedelemben kapható lábbelik egyike sem illik megfelelően a lábra, típustól, márkától, stílustól és ártól függetlenül. Ennek okát az alapvetően elhibázott kaptafa- és cipőkonstrukciókban kell keresni. Még a méretezés is hibás – hihetetlen módon egy 630 évvel ezelőtt bevezetett és 117 évvel ezelőtt „frissített” méretezési rendszert használunk a mai napig.”

(William A. Rossi orvos, láb- és cipőspecialista)

Mégis hogy alakultak ki a mai cipők?

Az nem úgy történt, hogy egy tudós egy szép napon felébredve megkérdezte magától: „vajon jó munkát végzett az evolúció, amikor az emberi lábat kialakította?” Azután célzott vizsgálatokat és kísérleteket végzett, majd megállapította, hogy az evolúció ugyan hosszan, ám annál hanyagabbul dolgozott ezen a témán, és elfelejtett magasított sarkot meg vastag, rugalmatlan talpat fejleszteni nekünk, ráadásul feleslegesen hagyta szétterpeszkedni a lábujjainkat. Végül jól felvilágosította a cipőgyárakat, melyek ezután szűk orrú, merev talpú, sarokmagasított lábbelikkel látták el szegény fájós lábú embertársainkat, a javulás érdekében.

Nem.

Az valahogy úgy volt, hogy a magas sarok jól jött a történelemben státuszszimbólumnak, meg ilyesmi – és valahogy ott ragadt a cipőkön. A keskeny orr szintúgy itt ragadt, mint divat, mint esztétikai kitalálmány, tekintet nélkül a következményekre. A talp meg azért lett egyre vastagabb és merevebb, mert egyrészt ez is divatvezérelt dolog és jól lehet vele játszani, másrészt a láb becsapódásának pillanatában valóban csillapítja az ütközésérzetet. Kár, hogy nem az ütközés hatásait, melyek a bokáról szépen áthelyeződnek feljebb, jellemzően a térdre.

A tudomány nagyon jó eszköz, de ahhoz, hogy eredményesen használjuk, jól kell felállítani egy adott kérdéskör kereteit, ám sajnos a cipőipar keretei örökölt és tudatosan nem átgondolt módon, eleve rosszul pozícionálják az egész témát.

Már a XIX. században íródott könyv a szűk orrú cipők lábkárosító hatásairól, de elsikkadt. Pedig gondolj csak bele, mennyivel nehezebb összezárt kézujjakkal fekvőtámaszt csinálni, mint szétterpesztettekkel! A lábunk apró mérete ellenére képes az egész testünket megtartani, sőt, ugráltatni – de ehhez arra van szüksége, hogy a lábujjaink szabadon szétterpeszkedjenek. A szűk orr esztétikája nem más, mint puszta megszokás, és ahogy a répanadrág és a csőnadrág is múló divat volt csupán, ezt is csak a közmegegyezés tartja életben. Tapasztalatból tudom, milyen gyorsan át lehet állítani magunkat arra, hogy azt lássuk szépnek, ami nem fáj. Ez sima választás kérdése.

A magasított sarok olyan, mintha egész álló nap, minden nap lejtmenetben közlekednénk. Tud ehhez alkalmazkodni a lábunk? Rövid- és középtávon mindenképp, de ennek az az ára, hogy a test kibillen az egyensúlyi állapotából, és a gerinc görbületeinek a segítségével kompenzál, hogy ne essünk hasra (pofikára).

A lábboltozat alátámasztása hosszú távon még azokat az apró, ám annál fontosabb lábizmokat is ellustítja és elgyengíti, melyek még munkához jutnának az amúgy is erősen mozgáskorlátozó „modern” cipőkben. Mint a begipszelt láb: ami nem mozog, az sorvadásnak indul. Persze ez a „gipsz” nem annyira merev – de nem is 8 hétig viseljük…

A talpunkban sokezer idegvégződés van, és mikroizmok sokasága, melyek mind azon dolgoznának, hogy bármilyen talajviszonyok mellett megtartsanak minket egyensúlyban – ha hagynánk, hogy dolgozzanak szegények. De nem hagyjuk. Te ismersz olyan izmot, aminek jót tesz, ha használaton kívül helyezzük?

A cipőipart tehát nem a tudomány, hanem a rossz értelemben vett hagyomány uralja. De ezt nem csak én állítom a saját, nagyon is jelentős tapasztalataim alapján. Íme, mit mond erről a tudós, aki alaposan körbejárta a témát.

Dr. William A. Rossi szakvéleménye

Podiatry Management 1999 márciusi számában William A. Rossi orvos, láb- és cipőspecialista részletesen és közérthetően kifejti, miképpen akadályozza meg a modern cipő a természetes és egészséges lábhasználatot. 

A főbb problémák röviden (már amennyire egyáltalán lehet, hiszen az érvek végeérhetetlenül sorjáznak):

A sarokemelés kibillenti a testet a tengelyéből

Emiatt:

  • A boka-térd-csípő-váll egyenes fenntarthatatlanná válik (elesnénk). A csontok, inak, ízületek és szalagok a talptól a fejtetőig úgy igazodnak át, hogy ne essünk el, így egyes részeken túlfeszülnek, máshol túllazulnak, ami hosszú távon krónikus fáradtsághoz és fájdalmakhoz vezet. 
  • A medence dőlésszöge megváltozik, emiatt a belső szervek is átrendeződnek a természetes egyensúlyi helyzetükből (mezítláb állva egy nő medencéjének a dőlésszöge 25%, 2,5 cm-es sarkon állva 30%, 5 cm-es sarkon állva 45%, 7,5 cm-es sarkon állva 60%.
  • A boka bizonytalanná válik és ki- vagy bedől.
  • A testsúly talpon való eloszlása megbomlik, a harántra többszörös terhelés jut. (Mezítláb elöl-hátul 50-50 % a terhelés, kisebb sarkon 60-40, magasabbon akár 90-10%.
  • A láb gördülő mozgása járásnál ellehetetlenül, és több szempontból is természetellenessé válik. A sarokra érkezés pontja középről oldalra csúszik.
  • Az Achilles-ín és a vádliizom megrövidül, emiatt többszörös terhelésnek van kitéve a térdet és a csípőt, további anatómiai elváltozásokat okozva.

Ujjemelés, azaz felfelé kunkorodó cipőorr

Cipőtől függően folyamatosan 5-20%-os dőlésszögben tartja felfelé a lábujjakat. Miért ilyen a cipők orra? Hogy kompenzálja a lábfej alatti vastag, rugalmatlan cipőtalp mozgáskorlátozó hatását.

Csakhogy:

  • A lábujjak ezáltal elveszítik a kapcsolatot a talajjal.
  • A lábfejben elhelyezkedő 19 ínből 18 a lábujjakhoz van bekötve, ezeket mind érinti a változás.
  • A harántra nehezedő extra terhelés ezáltal még tovább nő.
  • A nagylábujj központi szerepe a talajtól való elrugaszkodásban ellehetetlenül és szintén a lábközépcsontokra terhelődik át, súlyos mértékben torzítva a járásmechanizmust.

A talp rugalmatlansága

  • ld. fent
  • A lábfej természetes hajlásszöge járásnál kb. 54 fok. A cipők ennek mindössze kb. 30-80%-át biztosítják, talptól függően. (A lépcsőjárás közben idős korban bekövetkező balesetek hátterében gyakran a megrövidült Achilles és vádliizom plussz a rugalmatlanná vált, meggyengült talpizomzat áll.)

A cipő súlya

  • A legtöbb cipő nagyon nehéz, ami szintén egész napos túlterhelésnek teszi ki  a lábat és erősen hozzájárul az esti megkönnyebbüléshez, amikor végre levehetjük a cipőt. Egy 0,5 kg-os cipő egész napi viselése kb. 4 tonna napi súlyterhelést jelent a lábnak. Egy 1 kg-os cipő 8 tonnát, egy 1,2 kg-os 11 tonnát „emeltet meg” a lábunkkal naponta. (Ugyanez a súly a vállunkon könnyen vihető lenne, de a talpnak óriási terhelést jelent). A doktor ajánlása: női cipő max. 35, férficipő max. 45-50 dkg-nál nem szabadna, hogy többet nyomjon.

Szűk orr

  • A cipők 90%-ának túl szűk az orra.
  • Egy többszáz fős klinikai vizsgálat New Yorkban kimutatta, hogy a vizsgált nők cipői 20%-kal voltak szűkebbek, mint a lábfejük.
  • A cipőipar, az orvosok és a lakosság nagy része abban a hitben él, hogy a szűk cipőorr jó, sőt szükséges, mivel megtámasztja a lábat. Ezzel szemben:
    • Modern cipőben a természetes lábujjszétterülés, azaz a „futófelület” 50-65 %-a elvész, miközben eleve unikálisan kicsi lábra terhelődik a felegyenesedett emberi test egésze.
    • A test 650 izmának és 208 csontjának a fele, valamint az inak és szalagok nagy része a felegyenesedett test megtartását szolgálja, az állást és a járást teszi lehetővé. A kritikus mértékben lecsökkent futófelület extrém kockázatot jelent ezek működésére.

Szenzoros ingerek

  • A talpunkban 200.000 idegvégződés van, ez talán a legnagyobb sűrűségű terület az egész testünkben. Ezek az idegvégződések központi szerepet játszanak egyensúlyunk megőrzésében.
  • A talpunkon keresztül agyunk elektromágneses jelzéseket is fogad(na, ha ezt a vastag cipőtalp nem akadályozná).
  • Klinikai tesztek sokasága igazolja, hogy a kisgyermekek sokkal biztonságosabban járnak mezítláb, mint cipőben. Ez valójában a felnőttekre is igaz.

Amikor dr. Rossi cikke íródott, még nem léteztek barefoot, azaz mezítlábas cipők. Ma már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy stabilan növekvő ipari ág kínál kompromisszummentes, egészséges, a testünk biomechanikáját nem összezavaró, ráadásul stílusos megoldást a lábuk természetes igényeire.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.